Mini Zsini :): 2015

2015. december 30., szerda

Beteg lettem :(

Elérkezett ez is...több, mint egy év után újra meg vagyok fázva. Pedig annyira jól bírtam. Már kezdtem azt hinni, hogy talán sosem leszek újra beteg. Anya mindig küldte azt a BioTeches c-vitamint, és mindig el is fogyott hamar, de nem általam, hanem az uram ette mindennap vagy háromszor. De rá rá is fért, mert ő meg szegény nagyon beteges volt az utóbbi fél évben.
Most meg nem bírok aludni se azalattapár óra alatt, ami jár nekem a munka mellett, mert semmi sem dugítja ki az orromat. A régi cseppentős Nasivin, na az volt a király, minden megfázáskor a megmentőmnek hívtam és semerre nem voltam ám hajlandó mozdulni nélküle. Ha pedig anya elfelejtett venni, akkor hatalmas hisztit csaptam miatta, mert én bedugult orral képtelen vagyok létezni...Még nappal esküszöm haggyán, igaz, hogy ciki meg orrhang meg minden, na de éjszaka, mikor kénytelen vagy szájon át lélegezni és aztán arra ébredsz, hogy olyan fájdalmasan száraz a torkod, mint a Szahara. Na, ez volt ma hajnalban is.

Tegnap volt az évfordulónk! A szerelmem megköszönte nekem az elmúlt időt és előre megköszönte az összes többi hátralevő évemet az életemből, amit vele töltök majd. Olyan cuki.
Még mindig izgulok, mielőtt hazajön, vagy bejön hozzám a munkahelyre. Még mindig napi tízszer elmondjuk egymásnak, hogy mennyire szeretjük, imádjuk a másikat. Sőt, szerintem harmincszor is.
Még mindig írunk egymásnak minden nap édes kis sms-eket, és hagyunk egymásnak üzenetet kis cetliken otthon.
Még mindig rettenetesen felzaklat, ha összekapunk valamin és nem nyugszom, amíg ki nem békülünk és meg nem bizonyosodok róla, hogy minden rendben van. Egyszerűen nem tudok sokáig dühös lenni vagy leszarni. Talán pár percig, de aztán rettenetesen megbánom.
Még mindig meglep majdnem minden nap valami kis meglepetéssel, vagy ajándékkal, ami lehet egy kinder maxiking, egy cappuccino, vagy egy ezüstgyűrű is akár. ❤ És én annyira borzasztóan örülök mindennek! Imádom őt!
Szóval nagyon szerencsésnek mondhatom magamat. Köszönöm!! ❤
Két nap és vége ennek az évnek. Azt hiszem, rengeteget változtam ebben az évben, sokkal többet, mint azelőtt valaha. Belőle értem, nem külsőre.
Sajnos beleolvasgattam néha-néha a régebbi blogomba, és nem győzöm szégyellni magam a sok ronda dolog miatt, amit leírtam. Most pedig bocsánatot szeretnék kérni mindenkitől, és főleg azoktól, akiket ismeretlenül ítéltem meg. És írtam pár gonosz dolgot exekről is, amit szintén nagyon nagyon sajnálok. Mintha akkor nem is én lettem volna.
De persze innentől másképp lesz, mert a hozzáállásom jelentősen megváltozott. Ezekkel az emberekkel nyilván nem fogok túl sokszor találkozni már, mert más országban élek, de tényleg mindent sajnálok és a jövőben már sosem leszek olyan, mint amilyen akkor voltam. :)

2015. december 28., hétfő

Újra itt Németben

Nagyon furcsa érzés megint itt lenni és dolgozni...De inkább úgy érzem, bármelyik pillanatban elsírhatom magam. Persze, nem fogom. De azért annyira jó volt otthon ez a két hét.
Zsoltika jött amúgy velünk ki, szóval most itt van velem, annyi a szívás, hogy nem kaptam szabadnapot. Szóval én ugyanúgy itt vagyok bent az irodában reggeltől késő estig. De ő úgyis elvan.
Na de ez az,hogy ő itt van velem és mégis így kikészültem! Remélem csak ideiglenes.
Gyuri anyukája is tegnap egész nap sírt, mert máris hiányolt minket,azt mondták olyan üres a ház nélkülünk. :( Nekem ezidáig a pontig amúgy semmi bajom nem volt, csak most tört rám.
A legrosszabb az egészben, hogy még mindignem tarthatok állatot, mert ennyi munka mellett egyszerűen nincs időm. Szegény kisállat meg csak szenvedne otthon egyedül.
Vettünk egy miniyorkit amúgy otthon Gyurival és rengeteg baj van vele, éjszaka sokszor felkel, sír, nem szobatiszta, ott végzi a dolgát, ahol épp rájön, és még a fenekét is ki kell törölni, de annyira hozzá tud nőni az emberhez, hogy az nem igaz. Na és ha már a cicáimat sem tarthatom meg, qkkor Bendit (a kutyut) még annyira se. Ma reggel hét órakor meghasadt szívvel adtam át a kislány cicát egy néninek. De ígyesz a legjobb. Tudom, hogy itt jó helye lesz. Otthon valószínűleg utcára került volna, mint az összes többi kóbor macska. A másik cicáért meg ma délután mennek, annál ott se leszek és elfelejtettem reggel elbúcsúzni tőle.
Kedden meg jönnek a kutyiért is, Zsoltika elmegy másodikán és megint ketten maradunk. Remélem addigra csak megszokom újra. Annyira nehéz minden ismerősödtől és szerettedtől ilyen messze lakni.. :( Mi van, ha sose szokom meg?
Amúgy elég sokmindent csináltunk két hét alatt, még Pesten is voltam tesómmal meg az osztályával kirándulni. Nagyon jó osztálya van amúgy, lesz nálunk bőgés rendesen a ballagáson.
Amúgy az is durva, hogy még Gyuri is borzasztóan hiányzik most, pedig vele aztán sülve főve együtt voltam ezalatt a két hét alatt is. Valahogy mindig úgy érzem, hogy egyre jobban szeretem, ami furcsa, mert én még sosem éreztem így senki iránt. Tudjuk, hogy ez egy életre szólhat, ha nem rontjuk el, és úgy állunk a problémákhoz ahogyan kell.
Azt mondta, (a családja előtt!!) hogy számítsak rá, hogy a jövő év folyamán megkéri a kezem!!!!!!!! ❤❤❤❤
Imádom!
És most jöjjenek a képek :

egy karácsonyi ajándék 🎁 😍 imádom nagyon! Amúgy annyi mindent kaptam, hogy nem is gondoltam volna...egy Nike edzőnadrágot, egy Puma edzőnadrágot, egy Nike edzőpólót, egy csodaszép hófehér laptopot, egy csomó bugyit és zoknit, egy gyönyörűséges táskát, még pénzt is.