2015. február 24., kedd

Huszonegyedik bejegyzés

happy.jpg  
Olyan nagyon boldog vagyok most!
A szörnyű sírós vasárnapom után még a hétfő reggelem is hasonlóan telt, a suliban is majdnem elbőgtem magam, tiszta gáz lett volna, de hát na, eléggé készen voltam. Plusz attól féltem, hogy Gyuri rájött, hogy annyira nagyon jó kint lenni, hogy egyedül is ellene és én már nem is kellek feltétlenül oda, pedig azelőtt azt mondta, egyedül el sem indulna, csak velem. Meg arra is gondoltam, hogy talán kiszeretett belőlem vagy annyira nem is hiányol engem.
De aztán tegnap késő este hazajött, és mindenféle ilyesmi aggodalmam elpárolgott, mert NAGYON-NAGYON SZERET ENGEM, és én is őt, szóval megnyugodtam teljesen. Ami jó még, hogy csupa jó híreket hozott és hamarosan magunk mögött hagyhatjuk ezt az országot ÖRÖKRE *-* És együtt meg még jobb lesz minden. Csak elég bonyi kijutni, meg nagyon kell a nyelv, szóval nyárig elég jól meg kéne tanulnunk. Még jó, hogy olyan könnyen tanulom a nyelveket, és szerintem amúgy ő is.
Akkora hülye voltam, hogy ilyenekre gondoltam, hogy talán már nem is akarja, hogy én menjek vele. Azt mondta, kiszámolta és 23 éves korunkra már kitudnánk fizetni egy naaagy lagzit. Hát nem cuki ?:D Mikre nem gondol!
 hhh.png

2015. február 22., vasárnap

Huszadik blogbejegyzés

Hát ez a farsangi bál éppen kihagyható lett volna az életemből, főleg, hogy olyan uncsi volt, hogy egész este csak sütit meg pogácsát tömtem magamba. Na jó, azért valamennyit táncoltam is. Józsi szokás szerint megsértődött és lelépett, mert összeveszett Klaudival, de ez így szerencsére garancia volt számomra, hogy mi sem fogunk hajnalokig maradni. Egy körül már hívtuk is a taxit.
Még a szerencsém is elhagyott, ugyanis vettem tíz tombolát és egy sem nyert. Tegnap reggel volt amúgy a tablófotózás, én különösebben nem készültem rá, reggel felkeltem, fürödtem, sminkeltem, aztán anya bevitt a szalonba, gyorsan csinált egy kevés hullámot a hajamba aztán kész. A fotózás meg simán ment, a fotós nő olyan cuki, mondta hogy milyen szép vagyok meg nagyon könnyű dolga van velem, engem be se kell állítania. Hát én amennyit én pózolok, nem csoda.

IMG_20150221_224508.jpg  
 Klaudival <3
Életem leglassabb hete telt egyébként, talán azért, mert úgy hiányoltam végig Gyurit, vagy mert nem foglaltam le eléggé magam, például nem kondiztam, nem tudom.
De most vagyok túl egy kiadós zokogáson. Talán 2012 decemberében zokogtam így utoljára egy fájdalmas szakításnál. Szóval, mivel ez a nagy sírás dolog nem túl megszokott tőlem, anyáék ijedten rohantak be hozzám, hogy mégis mi történt.
Csupán annyi, hogy a szerelmem közölte, hogy LEIGAZOLJÁK Németországban, én meg itt pattogtam boldogságomban, hogy juhé, költözünk Németországba*-*, de utána mondta, hogy ő talán hamarabb is kimenne, azt mondták neki, hogy akár már holnap is kezdhetne...És igazából mindez nagyon nagyon jó dolog, de hogy egy távkapcsolat?
Én hónapokig még ide vagyok kötve ehhez a szar országhoz az érettségi miatt...Ha egy hét alatt így befordultam nélküle, mi lesz velem négy hónap alatt ? Nevelőapám azt mondta, nem olyan sok az, maximum tavaszi szünetben kimegyek majd hozzá.
Na jó, erről most nem is akarok írni sem, mert csak megint elkezdek majd sírni, így is olyan nehezen hagytam abba.

DE HOLNAP AZÉRT HAZAJÖN.
Ajj, miért ilyen erős érzés a szerelem?:( Pár napja írtam neki, hogy mi annyira de annyira szerencsések vagyunk, mert úgy szeretjük egymást és ez manapság olyan ritka. Ez még mindig igaz, természetesen. Szerintem most megyek megnézem a Hétmérföldes szerelmet és végigbőgöm. 


"Szeretni valakit, aki szeret téged... Imádott lénynek lenni, akit a másik istenít, mindez túllépi az emberi boldogság határát: lopott tűz a mennyországból."

igaz.jpg 
 tumblr_nfwmgqCAxP1spdepzo1_500.jpg
tumblr_n2uygecAgE1ql20sjo1_500.jpg
PhotoGrid_1424540196472.jpg  

"Keverd a szíved napsugár közé, készíts belőle lángvirágot, s aki a földön mellén viseli és hevét kibírja, ő a párod." 
tumblr_n650t4NpUe1slg3mko1_500.jpg 
na ja.

2015. február 20., péntek

Tizenkilencedik bejegyzés

Tegnap már úgy gondoltam, hogy megszoktam Gyuri távollétét, de inkább csak depressziós lettem.m, vagy nem tudom. Olyan rosszul érint, hogy alig tudunk beszélni egy nap. Mondtam is neki, mire ő annyit mondott, hogy mindig ő ír és én meg sose. Dehát én honnan tudnám, neki mikor jó ? Mondjuk azért igaza is van, szóval mostmár állandóan írni fogok neki, még ha nem válaszol, akkor is. Holnap este farsangi batyus bálba megyek, amit egy hónapja még nagyon vártam, most meg inkább betegnek tettetném magam, csak hogy ne kelljen menni. Mivel nem jön már senki, én meg szerintem egyedül fogom érezni magam. De csak kibirom hajnalig.
Olyan rosszat álmodtam, hogy mikor felkeltem, majdnem elsírtam magam. Álmomban megcsaltam Gyurit egy exemmel, aki nem tudom ,hogy jött az álmomba, mikor sose jut már eszembe. Első nagy szerelmem volt és nagyon sokáig tartott, de már olyan régen volt meg minden és álmomban is olyan bizonytalan voltam vele kapcsolatban és éreztem hogy hülye voltam és nagyon meg fogom bánni. Az normális, hogy álom miatt bűntudatom van ? A való életben a közelébe sem kerülnék ilyen helyzetnek meg amúgyis van eszem. De azért megrázott a dolog. Meg gyuri is elszomorodott tőle, de szerinte csak azért álmodtam ezt, mert annyira nem akarok semmit elrontani a kapcsolatunkban. Igazából szerintem is valami ilyesmi, mert ha belegondolok, hogy mennyire szeretem őt, az érzés olyan hatalmas, hogy egyszerűen elsodor és olyankor semmi más nem számít.
IMG_20150220_102748.jpg 
Ma a suliban. Remélem a tavasz előjele, hogy melegem volt két pulcsiban. xd

PhotoGrid_1424435340827.jpg   
Olyan vagyok mostanában, mint egy öregasszony: suli után mindig bemászok az ágyba a telómmal meg a Gyuritól kapott mackómmal és elszundítok. HIÁNYZIK:(

IMAG0233_1.jpg
Diétás pizza <3

 PhotoGrid_1424410261859.jpg
IMAG0254.jpg
Rákóczi túrótorta *-* nyaminyaminyamiii
 PhotoGrid_1424369130889a8b56.jpg
az edzőm új kiskedvence, Fannika ! imádnivaló 

10_stiftsplatz04-2010-09-21-Mailin_Seidel.jpg  
itt fogunk lakni :$

Időbe telik megtalálni azt az egyet, aki éppannyira érdekes számomra, mint én az ő számára.♥

https://fbcdn-sphotos-h-a.akamaihd.net/hphotos-ak-xap1/v/t1.0-9/10929162_882405778448128_3773067449720116321_n.jpg?oh=df8414e4d952789804c4035d04f0e308&oe=554C4191&__gda__=1431755597_5b02297e0240729a7d19b80e41b14c1c 
Engem inkább HÉTFŐN, mert akkor jön haza!
Visszaszámlálás indul....

2015. február 17., kedd

Tizennyolcadik bejegyzés

Nem bírom, nem bírom, nem bírom, ANNYIRA HIÁNYZIK, hogy az valami embertelen. Ma már nem bírtam ki és anyának is nyávogtam róla, mire teljesen meglepődött, mert hát sose voltam én ilyen. Azt hiszem, elgyengültem. Anya azzal vígasztalt, hogy majd elmúlik, ami nem éppen kedves hozzászólás volt, de azért igaz. Mármint, egyszer minden elmúlik, ez tény, és a legszomorúbb az, hogy a szerelem is elmúlik, mondjuk már kezdek hinni abban, hogy talán mégsem így van és bár nehezen, de lehetséges egy életen át fenntartani a lángot meg a gyengéd érzelmeket a másik iránt, csak hát egy kapcsolatot is ÉSSZEL kell iránytani meg kezelni, nem csak sodródni az érzelmi hullámokkal.
Na, mindegy, szóval utána meg anya elkezdte mondani, hogy annyira örül neki, hogy én akár már júliusban ki tudnék költözni Németországba, ami ugyan felvet egy-két problémát, mert érettségi után egyből dolgoznom kell ezerrel, meg ráfeküdni a németre és kell egy nagyon jó laptop is, de azt mondta, nyilván segít, amiben tud, csak menjek el ebből a rettenetes országból. Azt mondta, biztosan nagyon jó életünk lesz ott, mert ott egyszerűen minden de minden sokkal jobb, az emberek nyugodtabbak, gondtalanabbak, sokkal stresszmentesebb életet élnek, és emiatt nincs is indítékuk gonoszkodni a másokkal. Németország amúgyis jó hely, szép, kellemes meg minden, bár a nyelvről mindig is azt gondoltam, hogy ronda és rettenetes, de már tényleg megtetszett, és alig várom, hogy gőzerővel tanulhassam. Olyan jól esett ezeket hallani anyától, nem is értem, akkor miért erősködött annyira az itthoni egyetemre való jelentkezéssel, ha igazából nem is akarja, hogy itthon járjak egyetemre. Azt mondta, szerinte az sem, baj, ha kimegyek Németbe és egy évet halasztok, dolgozok és csak utána kezdem el ott az egyetemet, és akkor már sokkal könnyebben is menne, mert tuti profi lennék a nyelvből, de azért szeretném ha októberben eltudnám kezdeni ott a sulit, akármilyen nehéz is lesz az elején, mert így is tisztára öregnek érzem amúgy magam és nem akarom a fél életemet tanulással eltölteni.
Úgyhogy most ha ebbe belegondolok, végül is boldog vagyok, el is meséltem Gyurinak is, hogy mit mondott anya és tisztára örült neki ő is, meg mondta, hogy ő is végig úgy gondolta, hogy persze, hogy ott kint minden jobb, de most, hogy ott van, így látja meg tudatosult benne, hogy nem csak jobb, hanem milliószor jobb, ki se tudja fejezni így neten keresztül, de majd ha hazajön, elmesél minden egyes kis apróságot, bár ezt úgyis át kell élni. Haza se jönne, ha én nem lennék itt.
Na, de majd JÚLIUSBAN!
Aztán abban a tekintetben is szerencsésnek mondhatom magam, hogy Gyuri igazán de igazán szeret engem, úgy gondolja, hogy teljesen összeillünk, csak velem tudná elképzelni a jövőjét és persze én is így vagyok vele. És ha belegondolok, olyan ritka manapság az ilyen.


parna.jpg 

IMG_20150217_130358.jpg 
a mai tesióra:c uncsi a suli, alig várom, hogy vége legyen!!!!!
na jó, azért biztos vagyok benne, hogy hiányozni fog.

 IMG_1439359795998340.jpg

2015. február 15., vasárnap

Tizenhetedik bejegyzés

Egész nap itthon feküdtem, csak enni keltem fel, megnéztem a lemaradásomat a Walking dead-ből, így aztán ki is fogytam a teendőkből. Olyan lusta vagyok, de ma azért, mert felemészt a szomorúság, hiszen tudom hogy ma reggel váltunk el Gyurival, de most ez sokkal másabb, mert tudom, hogy mennyire nagyon messze van tőlem és teljesen ki vagyok készülve. Sose volt még velem ilyen senkivel, kajak megijedek magamtól. És ez még csak az első nap.
Tudtam, hogy négy óra körül kell majd megérkeznie, de nem írt sokáig, én meg szétaggódtam az életemet, aztán mikor végre üzenetet kaptam tőle, felvisítottam. Megkérdeztem, hogy na mizu, mire ő: semmi, eszek:) és veled??
ISTENEEEM, mondom neki hát velem tényleg a jó nagy semmi, de te mesélj mááár. Aztán nyilván nekem kellett minden külön dologra rákérdeznem.xd Na, mindegy, a lényeg, hogy jól van, csak nagyon hiányzom neki. Tervezgeti a közös jövőnket, én  meg itthonról ugyanezt, hála az internetnek! Mindenféle infóval lettem gazdagabb a mai keresgélések folyamán.
Úgy utálom, hogy mindig aggódik, hogy én esetleg nem szeretem őt, aztán ha valamit rosszul mondok, vagy nem jól fejezem ki magam, egyből félreérti, és már tegnap is egy hülye megjegyzésem miatt (véletlen azt mondtam, hogy akkor nagyon szeretNÉLEK, ha...) már be is könnyezett és csomó ideig azon forgott, hogy én lehet nem is szeretem. Csak mert feltételes módba mondtam. De az nem számít, hogy napi húszszor belebújok az ölébe, hogy mennyire imádom, á, dehogy.
Remélem le fog szokni erről egy idő után.
Most meg elmondtam neki, hogy kiszámoltam a pontjaimat és elég valószínűtlen, hogy itthon felvegyenek arra a szakra, amit beírtam, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy én meggondoltam magam, és mégis itthon akarok maradni és itt továbbtanulni. OMG marad a halál ebben a pocsék országban. Ha már lesz lehetőségem, még jó, hogy elhúzok.
Szerintem egész héten elviselhetetlen leszek. Annyira hiányzik.:( Miért ilyen a szerelem??? Ez a hiányérzet...ez a része nagyon nem jó.


tumblr_m9mqbd1Gdc1qaxizko1_500.png 
 tumblr_mqeckmbYiC1s1j59eo1_500.png
75fe8ac8a13b0450e78826ecf1c3c836.jpg

Tizenhatodik bejegyzés

Tegnap volt anya negyvenegyedik születésnapja. Olyan büszke vagyok rá, hogy ilyen szép és még mindig tud úgy ragyogni, mint a nyári nap. Pedig ha valaki szörnyű dolgokon ment/megy keresztül, akkor az ő. Mondjuk, meg is látszik rajta, mert újabban sokszor rossz kedve van, olyankor meg elviselhetetlen és semmi kedvem hozzá, de ha belegondolok, ez abszolút érthető. Remélem (eddig úgy néz ki) valami nagy változás fog bekövetkezni az ő és a mi életünkben, nem örülök, hogy talán újra költöznünk kell a nagy semmibe, de mégis lehet, hogy jobb, mint ez. Utálom őt így látni. Azt szeretem, ha mosolyog, viccelődik, dúdolgat, felnyávog valami hülyeség miatt.:D
Na, mindegy, a szülinapjától eltekintve Valentin nap is volt, úgyhogy míg anya sütötte magának a diétás tortáját, én meg Gyurinak alkottam csokis-kókuszos tortát. Anya segített, szóval nem olyan meglepő, hogy még jó is lett.xD
A suliba meg valami szívküldi szolgálat volt, ( nem is tudtam rólaxd ) és kaptam két levelet valami titkos hódolóktól, hát elég vicces, mivel senkivel se beszélek a suliból az osztálytársaimon kívül.
Én kaptam Gyuritól egy nagy rózsacsokrot meg szív alakú dobozban sok epret.*-*  Éjszaka betortáztunk meg epreztünk, ha az edzőm látta volna, biztos szívrohamot kap xd
AJJJ ANNYIRA DE ANNYIRA SZERETEM, ELMONDHATATLANUL, ÉN MÉG NEM SZERETTEM ÍGY SENKIT! És ma hajnalban el kellett búcsúzzak tőle, mert elindult Németországba.:(
De csak vagy nyolc napot lesz, mondjuk, mikor ebbe belegondoltam tegnap, elkezdtem sírni. Pedig én aztán nagyon ritkán sírok. Most meg egy ilyen miatt, mert nem látom őt egy ideig. És ráadásul még akkor ott is volt!!!! Mi lesz itt később, na ebbe inkább bele se gondolok.
De azt mondta, hogy lehető is fog sírni, mert annyira fogok hiányozni neki.:( De ő legalább el lesz foglalva.


PhotoGrid_1423923354234.jpg 
Szerelmemneeek♥♥
PhotoGrid_1423924255040_1.jpg
IMAG0213_1.jpg 

anya diétás mákos-meggyes tortája:D
 IMG_1550041217546370.jpg 

Kincsem tudja, miért ez a kép:P

PhotoGrid_1423993361656_1.jpg 
legcukibb a világooooon


ezt annyira de annyira imádom:)

2015. február 12., csütörtök

Tizenötödik bejegyzés



Na mostanában aztán szalad az idő a fejem felett meg pörögnek az események ezerrel. Anya folyton csesztet az egyetemre való felvételivel, hogy készüljek már el vele és mikor mondom neki, hogy: "Nyugger, Muti, csak lazán, még van vagy három napom...", na akkor aztán meg még idegesebb lesz. Nem tudom, miért ilyen bonyolult ez, hogy el kell utalni a pénzt meg ilyenek, miért nem lehet csak bevinni a suliba azt csá. Na, mindegy, majd holnap utalgatok. Semmi időm nincsen semmire, naná, hogy a tanárok is most iratnak napi ötven dolgozatot, én meg készülnék a Valentin napra is, csak egy tortát akarok sütni a szerelmemnek, de az pont elég időigényes. Ja, meg tervezzük, hogy elmegyünk sushizni. Még egyikünk sem evett sushit soha, szóval lehet nem is fogjuk megenni. :D  Dehát egyszer mindent ki kell próbálni. Ha meg nagyon szar, akkor utána elmegyünk gyrosozni. Vagy ha nagyon jó, akkor IS elmegyünk utána gyrosozni, mert két darab párcentis izébizétől nem fogunk jóllakni.XD
A németországi utazással is volt egy kis probléma, eddig úgy volt, hogy nem tud végül kimenni, de aztán ma kiderült, hogy mégis kitud, es vasárnap indul, ami egyrészről borzalmas, mert 24 órába is belehalok, ha nincs velem, nemhogy két hétbe, másrészről viszont nagyon-nagyon örülök, mert ő is örül, és mert ez azt jelenti, hogy megvan az esélyünk arra, hogy külföldre menjünk akár már jövőre, és akkor meg pont leszarom az itthoni egyetemet, hiszen akkor németben is tanulhatok tovább!
Aztán emiatt a sok hülye teendő meg tanulnivaló miatt (nem mintha így többet tanulnék) hanyagolom nagyon az edzést, edzőterembe még bérletet se volt időm venni, nemhogy még el is járni. De ha most Gyuri elutazik, lesz csomó időm magamra, talán még szoliba is eljutok, így hónapok óta először. xd


mintha magamat látnám. csak mondjuk nutellával

Ez olyan cuki lánykérés-mód. Csak ez a pár nem olyan szimpi, és így nem is illik hozzájuk xd

Nekem van a legjobb pasim a világon. Állandóan csirkemellet süt nekem, hát komolyan, ennél több nem is kell nekem soha! Ja, meg a kedvenc gyümölcsömet veszi: ananááááászt <3


Hát igen. Ez jellemző ránk.

 Ezt a kaját soha nem fogom megunni. Csirkemell, jázmin rizs, párolt brokkoli, répa és egyéb csodadolgok!

2015. február 8., vasárnap

Tizennegyedik bejegyzés

Jó régen nem írtam már, pedig még időm is lett volna, mert állandóan lustiztam, csak pénteken mentem be suliba arra a kemény öt órára, de még azt is borzalmas hosszúnak éreztem. Anya meg azt hiszi, okos vagyok és kényszerített,hogy emeltezzek angolból, hát kíváncsi leszek...soha nem tanulok, mert mindig Gyurival akarok lenni meg vele is vagyok, állandóan nála alszok, ami nem egyenlő az alvással, szóval rohadtul kipihent sem vagyok.xD De nem bánom, mert ő a legjobb dolog a világon Imádom,amikor a jövőnket tervezzük együtt és tudom, hogy ő is imádja, mert ez megnyugtatja, hiszen így látja, hogy tényleg vele akarok maradni. Olyan nehezen hiszi el, hogy szeretem. Pedig ha tudná! Nem egyszerűen szeretem, hanem már el sem tudnám képzelni nélküle. Olyan, mint egy lelkitárs, a nézésünkből megértjük egymást és folyton ugyanarra gondolunk.
Pedig nem gondoltam, hogy ilyen létezik.
Voltunk tegnap este bálban Újfehértón, olyan volt, mint egy lagzi, vacsorával meg élőzenével. Mi nem táncoltunk, (elég gagyi volt a zene meg csak ilyen öregek táncoltak ott végig xd) de nem unatkoztunk, mert elhülyeskedtük az időt. Alig vártuk, hogy hazaérjünk, mert szokás szerint úgy de úgy megkívántuk egymást, hogy hagyjuk. Reménytelenek vagyunk, nincs mit tenni, a saját esküvőnkön is tuti lelépünk majd egy kis időre.xD
De amúgy nem volt rossz a bál, még pálinkáztam is, a tombola után pedig értünk jött az anyuja, mentünk haza és láttam egy csomó de csomó őzikét tiszta közelről*-*
Olyan rossz volt most eljönni tőle, de azért néha haza kell mennem átöltözni meg sulicuccot hozni meg ilyenek. Anyának eleinte rosszul esett vagy idegesitette, hogy sose vagyok már otthon, de mostanra egész jól megszokta.
Olyan jó csak úgy fetrengeni vele az ágyban, élvezni ahogy puszilgat egyfolytában, ölel magához, szorítja a labfejemet és el is mondja hogy: jajj, úgy imádom a lábadat..meg mindened!
És olyan jó felébredni, úgy, hogy kinyitom a szemem és ő rögtön rám mosolyog, és tudom, hogy már jóideje fent van és nézi, ahogy alszom. Tiszta furi, hogy csomószor én alszok tovább.xD





Ne hazudj, ne lopj, ne csalj, ne igyál.
Ám ha iszol, idd a kedvesed igaz szavait.
Ám ha lopsz, lopj csókot, édeset.
Ha hazudsz, hazudj kegyeset.
Ám ha csalsz, csalj mosolyt az arcára, és nem fogsz csalódni.


Otthoni csodááák :P

 azért a somlói torta se volt semmi!

smink nélkül

2015. február 3., kedd

Tizenharmadik bejegyzés

Rájöttem, hogy egy óra billiárd rohadt unalmas . De a léghoki legalább izgis, az volt a legjobb!
Legnagyobb boldogságomra beteg lettem. Itthon unom az életem. Na, mindegy, legalább bepótolom végre a Walking dead lemaradást. Csak ahhoz a nyomi orvoshoz ne kéne elmenni mindig igazolásért....



esik a hóóóóó


az álmom! Vele <3



so true !


tesóm akkora nyomi XD