Remélem nem csak velem van sorozatosan olyan, hogy nem tudom mit érzek. Vagyis inkább, hogy mire vágyom igazán, hogy mitől lehetne jobb, mert a most valamiert nem jó és képtelen vagyok rájönni, hogy miért nem.
Lehet, hogy csak a türelmetlenségem okoz nálam ekkora zavart. Sértődősnek meg amúgy is sértődős vagyok, tehát mikor Gyurival este rajzolósat játszottunk az új cuki kutyás füzetemben, akkor igenis megsértődtem, mert olyan bunkón rajzolt le engem, minden kis hibámat felnagyítva. Azt mondja, olyan vagyok, mint egy nagy gyerek, mert maximum általános iskolában szoktak ilyen rajzokon megsértődni az emberek. És hogy ez szerinte milyen gáz.
Ja, bezzeg máskor meg akármit csinálok, játszok vele, felvidítom, mikor csak úgy fújom a Minnie egeres buborékfújómmal a buborékokat, meg mittudomén, akkor bezzeg azt hajtogatja, hogy imádja, hogy ilyen vagyok és velem lehet hülyéskedni, kajacsatázni a mekiben, este birkózni az ágyban, dobálni egymást az utcán... Ja, persze, de ha már megsértődök ÚGY IGAZÁN, akkor meg lehetnék már felnőttebb. Jól van. Akkor az leszek. Aztán majd meglátja.
Na mindegy, a lényeg, hogy különösképp hisztis vagyok, de szerintem azért, mert hiányzik egy kicsit Magyarország. Hogy elmenjek ide-oda a barátaimmal például, hogy elmenjek edzésre és hallgassak jó kis sztorikat közben, hogy Rékával elmentünk shoppingolni, hogy nagynénimmel este menjünk a városba, mikor rögtön felhív, miután hallott valami jó kis retro buliról, hogy másik nagynénimnél üljek bent a kocsmában és jókat dumáljunk, még a buszozás meg villamosozás is hiányzik kicsit, azért azokon mindig történtek vicces dolgok.
De közbe meg imádok itt élni, megveszek magamnak mindent és büszke is vagyok magamra, hogy már a saját két lábamon állok és nem kell senkire támaszkodnom. Együtt élek a szerelmemmel, szóval az együttélés minden gondját-baját is megoldjuk mindig, elmegyünk fürdőbe, vidámparkba, plázákba, éttermekbe, a hegyekbe, szép parkokba, veszek magamnak mindenféle cipőt, ruhát, kabátot, csak hát azt nagyrészt egyedül csinálom, pedig sokszor gondolok közben Anyára, hogy bárcsak ott lenne, hiszen egész életemben főleg vele vásároltam. Mostmár van egy kiskutyám is, ami pont elég gondot okoz, meg le is fáraszt pluszban, de azért imádom. Egy nagyon menő edzőterembe járok, ahol igen ritkán szólnak hozzám, ennek nagyon örülök is, mert otthon meg mindneki társkereső helynek nézi a konditermeket. De eszembe jut az aerobic edzés, amire otthon majdnem minden nap jártam, egy tiszta jó közösség.
Szóval most igazán nem értem, mit is akarok, de mindkettőhöz áldozatokat kell hozni.
Attól még, hogy nem élek Magyarországon, igenis szeretem és büszke vagyok, mikor itt magasztalják a mennyekig Budapest szépségét. Sőt, gyakran Orbán Viktor politikáját is dícsérik, de arra tenyleg nem tudok mit mondani, ebbe nem folyok bele.xd
Nosztalgikus képeket találtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése